|
ÚJ INTERJÚ!!!!
Eszter (a szerk.) 2010.09.16. 12:47
Interjú az eltiltásról, a házasságáról és másról... Evgeni Plushenko: „Belefáradtam a botrányokba”
Zhenya, folytatod az edzéseket az eltiltás ellenére?
- Igen. Japánból érkeztem Pétervárra, 5 napra, és minden nap edzek. Ma új cipőket próbáltam ki, egy kicsit nagyok nekem, így újakat rendeltünk. Ősszel elkezdjük az új programomat előkészíteni.
Új programok? Miért? Nem engedik, hogy versenyezz, a 2014-es olimpiai részvételed is bizonytalan. Tényleg szeretnék első kézből szerzett információkkal dolgozni, és Tőled hallani arról, mi történt valójában….
- Valójában én sem igazán értem, mi történt. Az ISU kezdeményezte az eltiltásomat, feltételezem, nem hiszem, hogy tévedek ebben. Az eltiltásom hivatalos oka az volt, hogy tavasszal nem egyeztettem az Orosz Korcsolyaszövetséggel és az ISU-val a Japánban és Európában lezajlott fellépéseimről.
Azokra a kereskedelmi gálákra utalsz, ahol a fellpéésedért pénzt kapsz?
- Így igaz, ezek az ún. gálaműsorok, gálák (exhibitions shows). Minden sportoló, akit az ISU nyilvántartásba vett, köteles engedélyt kérni az ISU-tól, mielőtt olyan eseményen venne részt, amit pénzzel honorálnak. Ezeket a szabályokat pár évvel ezelőtt hozták; ugyanígy az ISU dönt a nemzeti válogatottakról és arról, hogy kiket küldenek nemzetközi versenyekre. Valójában, a botrány onnan indult, hogy nem mentem el márciusban a VB-re. Beszéltem Ottavio Cinquantával és Valentin Piszejevvel (az ISU és az Orosz Koriszövetség elnökei- a szerk.), és elmagyaráztam nekik, hogy egy az én szintemen lévő sportolónak csak akkor van értelme részt vennie egy világversenyen, ha képes a győzelemre. Mivel nem tudtam négyfordulatost ugrani a sérülésem miatt, hogyan versenyezhettem volna? Anélkül, hogy a legjobb formámban lennék, anélkül, hogy be tudnám mutatni az egyik legösszetettebb elemet? Miért hozzak szégyent a nevemre? Orvosi szakvélemény bizonyította, hogy eltiltottak a kemény fizikai erőfeszítéstől, ez lényegében valamennyi ugrásra és kombinációra vonatkozott. A gálákon, egyéb fellépéseken nem kell négyfordulatost ugranom, ezért is korcsolyáztam egy japán gálán csupán pár nappal a VB után. Erre a showra a jegyeket már hónapokkal ezelőtt eladták; a Szövetség erre azt mondta, nem korcsolyázhatok! Nos, mit mondhattam volna a közönségemnek? Már volt egy hasonló helyzet pár éve, amikor Prágában nem mehettem ki a jégre, és két showban sem korcsolyáztam. 14 ezer nézőt vártak mindkettőre, de rengetegen visszakérték a jegyek árát, amikor megtudták, hogy nem lépek fel. Ma is zajlik a per a Cseh Köztársasággal és Svájccal, a rendező országokkal. A jóhíremet teljesen tönkretették! Így akkor azt mondtam, hogy nem hagyhatom cserben azokat, akik megvették a jegyeiket, fel kell lépnem. A szervezők különösen nagy bírsággal sújtottak volna, ha nem korcsolyázom. Igen, vannak szabályok, de jó okom volt arra, hogy kihagyjam a VB-t.. A korcsolyatörténelemben én vagyok az első olyan sportoló, akit nem doppingbotrány miatt diszkvalifikáltak, hanem mert megsértettem a szabályokat. Általában ebben az esetben a sportolónak előzetes figyelmeztetést kellene kapnia, az én esetemben ez nem történt meg. Erős és jó versenyző vagyok, de Vancouver és az Olimpia után nyilvánvalóvá vált, hogy sokan nem elégedettek velem, Valójában, a korcsolyavilágnak új nevek kellenek. Ez a véleményem, de talán tévedek…
Akkor most mi következik? Határozatlan ideig eltiltottak a versenyzéstől és ….
- Természetesen fellebbezhettem volna a döntés ellen Lausanne-ban. Volt rá időm és alkalmam is. De úgy hiszem, hogy mindezen konfliktusok ellenére az Orosz Szövetség és az ISU sokat tett értem. Ahogyan én is sokat tettem a sportágért az egész világon. Folytatni akarom a korcsolyát, ezért ezen a hlten az edzőm, Alexei Mishin és én írunk egy hivatalos levelet az ISU-nak és az Orosz Szövetségnek, hogy visszanyerjem az amatőr státuszomat. Remélem, ezt még a következő szezon előtt sikerül keresztülvinni- az ISU és az Orosz Szövetség és én félúton találkozunk majd. Már kaptam az ISU-tól egy felkérést, hogy egy csapatversenyen az európai csapat tagjaként korcsolyázzam Japánban. Ezt a versenyt októberben tartják az ISU égisze alatt, és őszintén remélem, hogy ez az első lépés a kapcsolatunk helyreállítása felé. Már 3 olimpiai érmem van, alapjában véve befejezhetném a karrieremet, de még mindig küzdeni akarok Szocsiban, a hazánkért és magamért is. Így küzdeni fogok, erős ellenfélként megvédem majd a nevemet. Ugyanakkor tény, hogy belefáradtam a botrányokba. Az álmom az, hogy csendesen és nyugodtan élhessek, eddzek és élvezzem a családi boldogságot. Azt szeretném, ha a szüleimnek nem kellene aggódniuk miattam. De jelenleg úgy tűnik, ez nem működhet.
Most úgy tűnik, leírtak Téged. Nem engedik, hogy részt vegyél a következő EB-n….
- Nem is szándékoztam részt venni rajta. Sem az EB-n, sem az orosz nemzetin. Volt jónéhány műtétem, májusban Németországban speciális injekciókkal kezelték a térdemet. Most az az első, hogy felépüljek- az Olimpia után erős stressz alatt voltam, és ez a szezon úgy általában nagyon bonyolulttá, nehézzé vált a számomra. Emiatt is össze kell szednem magam. De az edzőm, aki az általános fizikai felkészülésemért és erőnlétemért felel, Vitaly Balykin minden nap több mint 3 km-t fut velem és úszunk is. Az úszás után jön a szauna, masszázzsal. Nem hagyjuk abba a munkát. Egyetlen egy „de” van a történetben: most, a diszkvalifikálásom után nem vagyok az Orosz Csapat tagja, így azt hiszem, a következő szezonban magamnak kell fizetnem a jéghasználatért, nem tudom, mennyibe kerül majd, de azt hiszem, nagyon drága.
Ha nem titok, mennyi a fizetésed?
- Ez titok, de összehasonlítva azzal, amit egy focista vagy egy teniszező keres- nagyon kevés (Szakértők szerint kb. 20 ezer dollár egy fellépésért). De boldog vagyok és nem panaszkodom a sorsomra
Evgeni, van más bevételi forrásod is, a műkorcsolyán kívül?
- Nincs. 2014-ig korcsolyázni akarok, aztán meglátjuk. Érkeznek ajánlatok, hogy eddzek sportolókat Amerikában, Európában. A legnagyobb érdeklődés Japánból jön. Az emberek ezt mondják: Gyere, itt egy ingyen jég, edzd a legfiatalabbakat, és korcsolyázz. Néhány sportolót ajánlottak nekem, 17-18 éveseket. Azt gondoltam magamban: Biztos, hogy ha elkezdem edzeni, tanítani őket, akkor majd ők lesznek azok, akik legyőznek engem Szocsiban, így visszautasítottam az ajánlatot. Úgy gondolom, a 2014-es olimpia után elmegyek edzőnek. Szeretnék edző lenni, és végső soron nagyon sokat tudok már a műkorcsolyáról. Természetesen nem annyit, mint az edzőm, Mishin professzor (J), de azért sok mindenre megtanított már. Aztán nagyon sok üzleti válallkozást tervezünk a feleségemmel, Yana Rudkovskayával, de most még nem akarok ezekről beszélni, még alakulóban vannak.
Ha nem lett volna Yana, valószínűleg nem tértem volna vissza a sporthoz ennyi kihagyás után. Igen, folyamatosan korcsolyáztam és időről időre edzettem is, de az összetettebb elemeket nem tudtam megcsinálni. Nem tudtam megcsinálni egyiket sem! Akkor Yana azzal érvelt, hogy 27 évesen nem lehetetlen a férfi műkorcsolya pódiumának csúcsára visszakerülni. Hosszú ideig nem hittem magamban. Nagyon kemény időszak volt, sokszor kihagytam a nehezebb elemeket. De ő visszajött velem a jégre, ott volt az összes versenyemen. Előfordult, hogy egy-egy edzés után hazajöttem, lerogytam a kanapéra és azt mondtam: „ez ennyi volt, nem csinálom tovább”. Mindig Yana volt, aki tiltakozott: „Nem, Zhenya, menj, dolgozz, eddz!” Nagyon sokáig tartott az is, míg le tudtam adni a felszedett kilókat, 10 kg-ot fogytam. Most 70 kg vagyok. Mindent összevetve, kb. 7-8 hónapomba telt, mire visszanyertem a normális kondíciómat. Yana a szponzorokkal, a reklámokkal is segített nekem. Egy igen vonzó szerződést szerzett nekem (az Oriflame-mel), így fizethettem az edzőmnek, Alexei Mishinnek.
Alexei Mishin egy néhány évvel ezelőtti inetrjúban azt mondta, hogy a hivatalos edzői fizetése 14.000 rubel, ez igaz?
- Valószínűleg. A pontos összeget nem tudom. A hivatalos fizetés alacsony. Azzal a pénzzel, amit Yanának köszönhetően kerestem, már ki tudtuk fizetni az olimpiai fellépőruháimat is.
Az Orosz Korcsolyaszövetség nem fizeti a fellépőruhák árát?
- Tudom, hogy sok atlétának fizetik egyes kiadásait, de nem mindenkiét és nyilván nem minden kiadást. Az én egyes kiadásaimat is ők állták: a repülőutakat, a szállás egy részét, de mást nem. Valószínűleg úgy váélték, hogy mivel én keresek pénzt, magam is ki tudom fizetni. Sokakat irritált, hogy visszatértem a sporthoz egy nagy győzelemmel és újra elkezdtem nyerni…Tizenegy évvel ezelőtt sok sráccal eddzettem együtt Szentpétervárott, aztán bezárták a pályánkat. 2009 őszén a Grand Prix moszkvai állomásán, néhány hónappal az olimpiai előtt, hosszas kihagyás után találkoztam velük. Odajöttek hozzám, a rövid program előtt, épp bemelegítettem, ideges voltam. Arra gondoltam, na ok, majd ők felvidítanak. De ők gúnyosan, összeszorított fogakkal így szóltak: „Na, készen állsz? Meglátjuk….” Annyira fájt ez nekem, hogy azt mondtam magamnak: „Igen, mindnekit le fogok győzni”..és győztem. Annyi irigység van körülöttem, de még mindig több a szeretet, ami körülvesz. És még fontosabbak azok az emberek, akik velem vannak, és hisznek bennem: a szüleim,a feleségem…
Zhenya, tudjuk, hogy az első feleséged, Maria Ermak a 2006-os olimpia után azt akarta, követelte, hogy hagyj fel a sporttal….
- Még gondolni sem akarok az akkori életemre. Ma már nem is létezik a számomra. Most új családom van, így beszéljünk a jelenlegi feleségemről, Yanáról és a jövőben születendő gyermekeinkről. Azt hiszem, hamarosan lesz kisbabánk, nagyon szeretnénk. Ha versenyekre megyek majd, ők is velem tartanak, és Yanával ott ülhetnek a közönség soraiban, látnak majd engem korcsolyázni, támogatnak, erőt adnak majd. Ez az álmom. Éppen most fejezték be a házunkat, egy nagy házat, amit egy tó partján építtettünk, Szentpétervár közelében. Ezt a földet 10 évvel ezelőtt kaptam Valery Serdyukovtól, a Leningrad régió kormányzójától. Egy nagy köszönet jár neki érte, akkoriban nyertem meg az első VB-met. Hosszú ideig üresen állt, és most majdnem teljesen beépítettük. Sok kutyát szeretnék tartani, egy egész falkát, talán építek egy istállót is, játszóteret az unokahúgaimnak- a nővérem 3 lányának, a Yanával közös, születendő gyermekeinknek, és a kicsi fiamnak, Egornak.
Milyen gyakran látod a fiadat?
- Amikor Szentpéterváron vagyok, mindig találkozunk, legalább hetente egyszer.
Mindazonáltal voltak problémáitok ezzel korábbam. Egor édesanyja, az első feleséged hónapokig nem engedte, hogy lásd a kisfiadat….
- Most már rendben vagyunk.
Yana gyermekivel is úgy tűnik, normalizálódott a helyzet. Köztudott, hogy a korábbi férje, Viktor Baturin nem engedte őt a fiai közelébe meglehetősen hosszú ideig.
- Nem akarom beleártani magam ebbe a történetbe. A fiúknak ő az apjuk. Rossz vagy jó, nem az én dolgom eldönteni. De az én véleményem az, hogy mindkét szülőnek egyenlő mértékben kell részt vennie a gyermekeik nevelésében, még akkor is, ha már elváltak. Máskülönben a gyermekek lelke sérül.
Egy éve vagytok házasok, és azóta állandóan utaztok….
- Folytonosan úton vagyunk, az igaz, de együtt. Voltak fellpééseim Európában, Japánban, és Yana mindegyikre velem tartott. Most 3 napja Moszkvában van, azt hiszem, 3 napot túlélünk egymás nélkül is. Nekem edzenem kell, neki meg a saját ügyeivel törődnie. De soha nem váltunk szét 10 napnál hosszabb időre, szóval 2 hét a maximum. Természetesen hiányzik, és én is neki, de mit tehetnénk? Ő is elfoglalt, emellett van 2 gyereke,akiknek szükségük van rá. Yana rendszeresen megy a fiaival Szocsiba vakációzni, és részemről én nagyon örülök ennek.
Ismered Yana fiait, jóban vagytok?
- Nem, de ha lesz ilyen lehetőség, természetesen boldogan megismerem annak a nőnek a gyermekeit, akit szeretek. Motorozhatnánk, focizhatnán, lőhetnénk. Szeretem az aktív, sportos életet.
Zhenya, Yanával Londonban történt meg a végzetes találkozás. Szerelem volt első látásra?
- Pontosan. A Trafalgar Square-en történt. Rengeteg ember volt ott, Dima éppen koncertet adott. Emlékszem, miközben éppen átvágtunka tömegen, megfogtam Yana kezét, mert nem engedtek át minket. Aztán elkezdtem átkönyökölni mindenkin. Abban a percben, ahogy a kezét a kezemben éreztem, azonnal tudtam, Yana a nekem rendelt asszony. Mintha már legalább 20 éve ismertem volna. Az érdekes az, hogy teljesen véletlenül mentem el arra a koncertre. 2007 januárja volt, és éppen Londonban voltam, mint a Szocsi Olimpia nagykövete, amikor felhívott egy ismerősöm: „van kedved elmenni Dima Bilan koncertjére? A belvárosban lép fel”. „Persze, de hogy jutok oda?” „Megadom Neked a producere számát”. Így kaptam meg Yana telefonszámát. Ari Zakarian, az én menedzserem felhívta őt, és megegyeztek egy találkozóban. A Trafalgar Square-re mentünk, Dima öltözősátrába.Úgy döntöttem, nem megyek be a sátorba, inkább az utcán maradok, de Ari azt mondta: „Menj, hívd Yanát, legalább bemutatkozunk”. Dima éppen benn ült az öltözőjében, Yana jött ki. A pillantsáunk találkozott, és azt éreztem, mintha abban a pillanatban Cupido nyila a szívembe talált volna (nevet). Nos, ez nem meglepő-Yana elképesztően vonzó, és én sem vagyok rossz. Ahogy mondják: „te vonzó vagy, én eszméletlenül vonzó vagyok, minek vesztegessük az időt..:” Aztán ment minden a maga útján: utazások, repülés, telefonhívás, SMS. Úgy éreztem, mintha valaki új életet lehelt volna belém: megint elkezdtem érezni, vidám lettem és tele energiával. Szerelmesnek lenni csodálatos érzés!
Hosszú ideig rejtegettétek a kapcsolatotokat a világ elől….
- Nagyon sokáig, mert Yana éppen a válása kellős közepén volt. Akkor, amikor találkoztunk, már nem élt együtt Viktor Baturinnal,a férjével, de hivatalosan még nem váltak el, így nem lett volna szerencsés, ha felfedjük a világnak, mit érzünk egymás iránt….így inkább nem mondtuk senkinek, különösen a sajtónak nem. Valóban működött, senki nem sejtett semmit. Azután, 2008 áprilisában, végre kimondták Yana válását, így nem volt már okunk rejtőzködni. Addig a pillanatig nagyon sokszor kísértést éreztem, hogy mindenkinek megmutassam, ki vagyok én Yana számára. Volt idő, amikor mellette álltam, pl egy étteremben, és fiatal pasasok jöttek oda flörtölni vele. Ki akartam ütni valamennyit, de nem tehettem…mégis milyen alapon tettem volna? Alig vártam, hogy hivatalosan egy pár legyünk, így mindenki felfogja végre, hogy Ő az enyém. Most már ki is ütnék mindenkit, aki közeledni mer hozzá!
Ilyen féltékeny vagy?
- Igen, tudok nagyon féltékeny lenni, pusztítóan, ráadásul sportoló vagyok. Éhezem a küzdelemre, a harcra…de Yana valahogy megtalálta hozzám a kulcsot, mert a házasságunk ezen évében egyszer sem veszekedtünk. Természetesen, mint minden normális családban, nálunk is megvannak a szokásos történetek, de sosem végtuk egymásra az ajtót, és egyikünk sem akart soha elmenni otthonról. Nagyon könnyen kijövünk egymással; nehéz elhinni, de Yana otthon nem egy kemény üzletasszony, teljesen más ember, más személyiség. Nagyon gyengéd, törékeny, sebezhető, mint egy kislány és nagyon vicces…a nyilvánosság előtt talán kemény, szigorú, de velem…lágy, az én gyönyörű kiscicám, ahogy szólítani szoktam.
A legtöbb férfi, akinek nincsenek pozitív tapasztalatai az első házasságával, nem sietenek nagyion ismét oltár elé lépni—Te éppen fordítva….
- Megfontolt döntés volt. 2009. január 2-án, a születésnapján kértem meg Yana kezét, minden vendég ott volt, és Ő ott és akkor beleegyezett. Ha összehasonlítom a két házasságomat, ég és föld a különbség. Yana az ÉN asszonyom. Ő a barátom, a szerelmem, a feleségem. Tudom, hogy számíthatok rá, bízhatom benne, és remélem, ez így lesz életünk egész hátralévő részében.Mindent meg fogok tenni azért, hogy ez örökre így maradjon. Nagyon nagyra becsülöm Yanát. Sok nő az Ő helyzetében azt mondaná, hogy „Zhenya, minek a sport, elég volt ennyi, csinálj valami mást, nyiss egy üzletet, fektess be, élj kényelmesen, keress pénzt…” De nem. Yana mindig ugyanazt ismételgeti: „Te boldoggá teszed ezzel az embereket és magadat is, imádod a korcsolyát…Evgeni, korcsolyázz, ameddig lehet.”
Nem voltál felháborodva, amiért sokan úgy gondolták, hogy a házasságotok csak egy PR-fogás volt, a népszerűségért?
- Nem tettettük, nem játszottunk meg semmit, nincs szükségünk PR-ra, népszerűsítésre. Sem botrányokra: belefáradtunk már! Egy dolgot akarunk: Hogy hagyjanak minket békén!
És gyengéd feleséged mit készít neked, amikor egyedül vagytok? Vagy inkább étterembe mentek?
- Általában étterembe megyünk. Rendszerint nem vagyok válogatós, ha ételről van szó, megeszek bármit. Ugyanakkor mostanában tartózkodom a húsevéstől, inkább halat és rizst fogyasztok. Amikor Yana eljött hozzám Pétervárra, a napjaink rendszerint így teltek: reggel, az edzésem előtt az anyukám friss ananászlevet vagy almalevet készített nekünk, szeretjük nagyon, főleg Yana. Reggeli nélkül indultunk útnak, én edzésen voltam, míg Yana a számítógépén dolgozott, telefonon intézte az ügyeit, és ezekkel egyszerre, egy időben engem figyelt. Ezután vacsoráztunk valahol a városban, majd mentünk esti edzésre, leves valahol egy városi éttreremben, aztán hazamentünk. Egy külvárosi házban laktunk a szüleimmel együtt. Néha éjszakára ott maradtunk egy hotelben, hogy ne kelljen az utazással sok időt tölteni. De ne gondold, hogy a szüleim miatt-kitűnő kapcsolatuk van Yanával.
Szeptember 12-én, az egyéves házassági évfodulónkon Japánban leszünk. Nem lesz tűzijáték, mivel másnap mennem kell a jégre. De elmegyünk majd egy étterembe, sushit, sashimit vagy osztrigát eszünk, és jól érezzük majd magunkat együtt.
Egyébként, két héttel ezelőtt mindkét karomra tetováltattam. A bal karomra ezt: „Yana” japánul, a jobb karomra egy keresztet (orhodox katolikus vagyok) és egy latin feliratot: "Viam supervadet vadens" . Ez a mottóm.
(A jelentése valami olyasmi, hogy az utat az győzi le, aki jár rajta. a szerk.)
Ez a válaszod a diszkvalifikációdra?
- Nem. Már régóta terveztem. Leginkább magamért csináltam, nem másokért. Ez az én vágyam volt. Az utam nagyon nehéz, és úgy fest, az egész életem ilyen lesz. Természetesen ez nem egyszerű, de mellettem állnak azok, akik szeretnek és hisznek bennem, akiknek fontos vagyok. A diszkvalifikáció egy komoly ütés, sokk volt nem csak nekem, hanem azon rajongók és barátok hadának, akik együtt élték át velem. Olvasd csak, miket írnak az interneten. Mindenkinek köszönöm a támogatást, nem fogok megtörni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
