Evgeni Plushenko 1982. november 3-án született a szibériai Solnechiben, Khabarovsk régióban. Édesapja neve Viktor, édesanyja Tatiana Vasilievna, és van egy Elena nevű nővére. Nagyon közel laktak a vasútvonalhoz, szülei is ott dolgoztak a vasútépítésnél. Rendkívül szegények voltak. A kis Zsenya nagyon beteges gyerek volt, sokszor megfázott és végül kapott egy súlyos tüdőgyulladást, ez indította arra a szülőket, hogy elköltözzenek. Zsenya 3 éves volt, amikor Volgográdba költöztek abban a reményben, hogy a jobb klíma hozzásegíti gyermekeiket az egészségesebb felnövekedéshez.
Beteges szervezete nagyon aggasztotta édesanyját, Tatiana Vasilievnát. Azt szerették volna, ha fiuk megerősödik, ezért íratták be táncolni, korcsolyázni, tornázni, síelni is megtanították és kerékpárt is kapott. A mára már elhíresült történet szerint Zsenya első korcsolyáját egy síró kislánytól kapta, aki egyik ismerősük kislánya volt és azért sírt, mert nem akart korizni. Édesanyja végül a kisfiúnak adta a korcsolyát.
Zsenya nagyon szeretett táncolni és korcsolyázni is, de mindkét terület teljes embert kívánt, így édesanyja is figyelmeztette, hogy előbb vagy utóbb választania kell. Ami a táncvilágnak veszteség, az nekünk és a műkorinak a legnagyobb győzelem. Evgeni-t számos pálya vonzotta, de az első hónap korcsolya után úgy döntött, nem akar mást csinálni.
11 évesen ment Szentpétervárra, Mishinhez, hogy igazán jó korcsolyázó legyen. Teljesen egyedül volt, mert anyagi helyzetük miatt édesanyja csak egy év múltán tudott utána menni. Közösségi lakásban éltek, nagyon kevés pénzből és sok szörnyű dolgot láttak ezekben a nehéz években. Mishin sokszor segített nekik, és a kis Zsenya egyik legnagyobb vágya az lett, hogy támogassa a családját.
Mindez mára már a múlt, hiszen egész családját beköltöztette kedvenc városába, Szentpétervárra, sőt, az olimpia után lakást kapott a várostól. Véleményem szerint azonban ez a múlt nem tűnt el nyomtalanul. Hamar egyedül kellett megtalálnia a helyét, és ez a belső erő, tartás, fegyelmezettség árad minden mozdulatából, ezt ötvözi a veleszületett szenvedéllyel és belső tűzzel. Az eredmény: tökéletes jelenség a jégen.
|